Nem azért mert nem akarod, hanem mert sokszor egy torz tükröt kapsz, amihez a valóságnak vajmi köze nincs.

Így aztán tényleg nehéz a belső hangodat, iránytűdet meghallani, segítségül hívni.

Sokszor a segítővel lefolytatott egy-egy beszélgetés vagy ha pontosan akarok fogalmazni, ülés elég ahhoz, hogy tisztábban tudj gondolkodni. 

Itt FONTOS megjegyeznem, ha hosszú távú eredményt szeretnél elérni, nem elég egy beszélgetés!

Engedd meg, hogy a futással szemléltessem:
Sprint: amikor valamiben döntened kell, de nem látod az utat, ilyenkor egy-egy beszélgetés is nagy segítség lehet
Hosszútávfutás: az önismeretbe fektetett munka. Ha valamit szeretnél megoldani az életedben, azt kitartással, türelemmel és munkával tudod elérni és ehhez idő kell. Hónapok, évek.

Az önismeretben haladhatsz egyedül egy darabig, de mindig van egy pont, amit nem akarsz, nem mersz átlépni vagy egyszerűen nem látod. Ez az a bizonyos vakfolt. Ilyenkor kell a külső szakmai nézőpont, ami átsegít ezen a ponton.

Ehhez viszont egy számodra megfelelő segítőre van szükséged.

Hogyan ismered fel?

1. Az első és legfontosabb, hogy szimpatikus legyen számodra, érezd a munka “kémiát”.

2. Biztonságban érzed magad mellette.

3. Azt érzed, hogy mindent elmondhatsz neki, figyel rád, nem ítélkezik.

4. Nem érzed cikinek a csendet.

5. Megbízási szerződést köttök a közös munkáról és a titoktartásról.

6. Tudod, hogy bármikor megállíthatod a folyamatot.

7. Mondhatsz nemet indoklás és következmények nélkül.

8. Tudatosítja benned, hogy nem szentírás amit ő mond, csak egy másik nézőpont.

9. Nem mondja meg mit csinálj! Kérdéseket tesz fel és más nézőpontokat mutat.

Lehet, hogy most legyintesz és azt gondolod, hogy a barátaiddal mindent meg tudsz beszélni. Azt viszont ne felejtsd el, hogy ők érzelmileg kötődnek hozzád és ezért mindig “a legjobbat akarják neked”, ami persze nem mindig jó megoldás.

SOHA NE FELEJTSD EL! TE VAGY A FONTOS! 

A saját tempódban kell haladnod, mindig csak annyit, amit meg tudsz tenni.
Mindig saját magadhoz kell mérned magad. Ha így teszel, látni fogod a változást, fejlődést.

Mire számíthatsz, ha engem választasz?

Sok mindent írhatnék, de inkább azoktól idézek, akik részt vettek valamelyik programomban.

"Türelmes, figyelmes stabil művész és terapeuta vagy."

“Megélhettem az igazi önmagam. Olyan erőt és szellemi megtisztulást kaptam, amit szívesen és örömmel élnék át újra."

“Sokat segítenek az általad kitalált programok, új nézőpontokat adsz.”

"Még mindig abból a 3 napból táplálkozom."

Ha van kérdésed vagy szeretnél velem dolgozni:

www.froner.hu

Minden jókat!

Tünde

Ki megy egyáltalán terápiába?

Lássuk be, olyan országban élünk, ahol még mindig szokás „dilidokiknak” hívni a pszichológusokat, és sokan azt gondolják, ezek a szakemberek felírhatnak mindenféle bogyókat. A másik véglet pedig az a csoport, akik pár pszichológiai témájú cikk elolvasása után mindenkit diagnosztizálni akarnak… Aki tehát elmegy terápiába, joggal fél az ítéletektől, hiszen Budapest nem New York, ahol a terápiás folyamat olyannyira a mindennapok része, mint a fogfehérítés.

Olyan emberek választják általában a terápiát, (beszélgetéses tapasztalatok, nem pedig reprezentatív kutatások alapján), akiknek MÁR ELÉGGÉ FÁJ. Akik úgy érzik, nem bírnak tovább úgy élni, ahogy, olyan érzésekkel, amelyek bennük vannak. Lehet ez akár egy konkrét trauma, például gyász vagy válás feldolgozása, de sokszor „csak” egyszerűen elege lesz az embernek abból, hogy nem érzi jól magát.

Mit várnak az emberek a terápiától?

A jobb közérzet megteremtése alapvető, illetve az is fontos, hogy az ember meg tudjon érteni bizonyos folyamatokat, amelyek benne zajlanak.

Szintén a társadalmunk hibája – persze, nemcsak itthon, hanem széles e világban – hogy nincs idő, tér, lehetőség arra, hogy az ember megélje a fájdalmait, veszteségeit, mélyére tudjon nézni a küzdelmeinek. Bizonyos dolgokat pedig nyilván a családdal, barátokkal sem lehet megbeszélni, hiszen joggal érezhetik úgy a másikat hallgatva, hogy 1. nekik most bizonyára meg kell oldani a másik gondját, biztos azért mondja el őket, mert ezt várja el; 2. lelki szemetesládának nézi őket a másik. A nem megoldott-feloldott belső problémák ráadásul rengetegszer elhúzódó küzdelmet jelentenek.

Nincs idő, tér, lehetőség a fájdalmak és veszteségek megélésére,
vagy csak egyáltalán „mélyre nézni”.

Mi van a terápián kívül, ami a lelki jóllétet szolgálhatja?

Vannak, akik nem szívesen választják a klasszikus terápiás üléseket, inkább más, alternatív lelki foglalkozásokra mennek el.

• Gyakoriak a vallási közösségek lelki gyakorlatai, de itt óhatatlanul jelen van az adott vallás jellemzően dogmatikus szemlélete, ami gyakran nem az egyén személyes jóllétét tartja szem előtt, hanem a belső szabályrendszereknek való megfelelést.
  
  
• Vannak vallásokon kívüli spirituális közösségek, amelyek sokszor csak ál-megoldást jelentenek, résztvevőik az egyéni problémáik megoldása helyett inkább univerzális értékűnek vélt feladatok teljesítésébe kezdenek.
  
  
• A coaching-folyamatok kérdésekre épülnek, nem pedig tanácsadásra. Ezek során az életvezetési szakemberen azt gondolhatnánk, hogy kisebb a felelősség, mint például egy terapeután; ugyanakkor sok múlik azon is, az egyén mennyire hajlandó reálisan nézni a saját helyzetére, és valóban átgondolni a válaszait.
  
  

• Léteznek egyéb alternatív terápiák, amelyek nem tekinthetők spirituálisnak, illetve nem coaching-foglalkozások. Ilyen többek közt az általam képviselt művészetterápia irányzata is, amely során a kreatív alkotás, festés során megszülető szimbólumok visznek közelebb az egyén lelkében zajló folyamatokhoz. (És persze, ezek megértéséhez.)

Az önismereti élményfestés során a képeken megszülető szimbólumok
mutatják meg a lelki folyamatokat, üzeneteket.

Tévhitek a terápiával, és minden egyéb lelki egészséget támogató programmal kapcsolatban

A legnagyobb tévhit, vagyis inkább, félregondolás az, amikor az ember elmegy bármilyen lelki egészséggel kapcsolatos programra mindössze azért, mert jól hangzik. Mert terápiába járni most „divatos”, jár XY is; vagy éppen csatlakozik valamilyen lelki közösséghez, mert jó ötletnek tűnik meditálni meg elvonulásokra járni. Ilyenkor nyilvánvalóan az egyén valódi eltökéltsége nincs meg arra, hogy változzon és változtasson, hiszen az eredmény, és az általa befektetendő munka nem érdekli.

Szintén gyakori és téves gondolkodás az instant megoldások keresése. Az igazán instant emberek persze nem mennek el, maximum egyetlen foglalkozásra vagy ülésre, inkább megmaradnak a motivációs idézetek és önfejlesztő könyvek olvasgatásának szintjén. Viszont sok esetben gondolják úgy a résztvevők, hogy a heti egy üléssel megspórolhatják a magukba fektetendő munkát; netán egy hétvégi lélekfejlesztő tábor majd megváltja őket minden szenvedéstől.

Azonban nem árt tudni, hogy BÁRMILYEN, a lelki egészséget, önismeretet, önfejlesztést célzó folyamatba kezd valaki, azzal bizony dolga lesz. Mindamellett, hogy igazán akarnia kell a változást, tennie is kell érte, hiszen bármilyen nagyszerű szakember foglalkozik is vele, a kulcs minden esetben ő maga.

Mi a különbség az önismeret és az önfejlesztés között?

• Az önismeret az a folyamat, amikor az egyén mélyebb szintekre ás le önmagában, a múltjában elszenvedett sérüléseit felszínre hozza, ok-okozati összefüggéseket keres az életében bekövetkezett események közt, és megismeri, milyen minták vezetik a napi szintű cselekedeteit. Vagyis, szembenéz azzal, milyen személyiség, és miért olyan – „ki vagyok én, és milyennek látnak mások?”

• Ezzel szemben az önfejlesztés nem a „pincéből” indul. A megismerések következtében, tehát az önismereti lépcsők UTÁN világossá válik, mely életterületen, milyen sérüléseken, mely személyiségjegyeken szeretne alakítani, formálni az ember – mindezt annak érdekében, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhessen.

Az önismeret tehát a megismerés és az összefüggések, az önfejlesztés pedig a változás folyamata.

Nem létezik egyik a másik nélkül. Minél jobban megismered önmagad, annál hatékonyabban tudod fejleszteni azon képességeid, tulajdonságaid, amiben változást szeretnél elérni. Ezáltal képessé válhatsz egy számodra boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet megteremtésére, kialakítására. 

Önismereti élményfestés útján segítek, hogy közelebb kerülj önmagadhoz, felismerésekkel gazdagodj az életeddel kapcsolatban. Az egy- vagy többalkalmas program segít, hogy meglásd az erősségeidet, és lehetőséget teremt az akadályaid feloldására – vagyis az önfejlesztés megkezdésére.

Önismereti élményfestés programok: www.froner.hu

Minden jókat,

Tünde

Megígérem, lejáratás nélkül beszélek az ünnepről, de szeretném néhány tényezőre felhívni a figyelmet vele kapcsolatban. Mint életvezetési tanácsadó, mint művészetterapeuta, mint ember. A szívecskék, a lufik, a nagy gesztusok és milliószámra küldött üzenetek ünnepén ugyanis nem árt észben tartani: nem minden az, aminek látszik, de ennek megvan a maga mélysége is.

Valódi ünnep-e a Valentin-nap?

Igen, kétségtelenül az. Eredetileg február 15-én volt az ókori Rómában egy termékenységi ünnep, a Lupercalia, amely során egy fiatal fiú és egy lány tulajdonképpen meztelenül futott végig a városon, és korbáccsal ütött mindenkit, aki az újtába akadt – főleg a termékeny korban lévő nőket, a gyermekáldás ígéretével. Ezután teljes éjszakás szabad szeretőválasztás következett a hajadonok körében.

Szent Bálintot pedig, aki a mostani ünnep névadója, február 14-én végezték ki, szintén az ókori Rómában II. Claudius császár utasítására, keresztény hite miatt. Bálint a kivégzése előtti napon meggyógyította egy fiatal lány vak szemét, aki egyébként a börtönőrének gyermeke volt. A kivégzése napján, azon a bizonyos február 14-én hagyott a leánynak egy üzenetet azzal, hogy „A Te Bálintod.” Ez a legendárium magyarázata arra, miért íródnak „A Te Bálintod / Valentinod” aláírással szerelmes üzenetek e napon.

A két ünnep végül úgy „kapcsolódott össze”, hogy 496-ban I. Geláz pápa betiltotta a nem túl keresztényi Lupercalia ünnepséget, ám elrendelte a közel azonos napra eső megemlékezést a katolicizmusa miatt kivégzésre ítélt Szent Bálintról – aki, nem mellesleg, a szerelmesek és ifjú házasok védőszentjévé lépett elő.

Szent Bálintot ábrázoló üvegablak (Szent Bálint-bazilika, Terni)

Szent Bálint, a szerelmesek és friss házasok védőszentje,

akit keresztény hite miatt végeztettek ki az ókori Rómában

„Ez is csak a fogyasztói társadalom ünnepe…”

A Valentin-nappal szembeni egyik első ítélete sokaknak az, hogy ez is csak egy vásárlásról szóló ünnep, amikor kötelezően költeni kell virágra, bonbonra, egyéb ajándékra, házon kívüli vacsorára, jegygyűrűre. Merthogy sokan választják ezt a napot arra, hogy megkérjék a párjuk kezét, a social media elterjedése óta pedig erről nemcsak a közvetlen, hanem a tágabb környezet is azon nyomban tudomást szerezhet…

„Mi nagyon szeretjük egymást…”

És igen, ezeken a képeken jól látszik a „nagy szerelem”, a széles mosoly, a kisebb-nagyobb költségvetésű randevúkról tudomást szerezhet mindenki más, az elfogyasztott pezsgő márkájától a randi-ruhákig. (Sőt, szélsőséges esetekben az ágyába is betekinthetünk a szerelmeseknek.)

Mivel emberi természetünk velejárója a kíváncsiság, legmélyebb szinten átverő, tévútra vezető része pedig az összehasonlítás, óhatatlanul megjelenik másokban a szomorúság, a frusztráltság és az irigység érzése – „nekem miért nem ez jut?”. De valóban megéri-e irigykedni a látszat szerint önfeledt, szerelemittas Valentinozókra?

Kétségtelen, hogy sok Valentin-napot ünneplő pár valóban szereti egymást, azonban fontos tudni valami lényegeset erről az ünnepről! Ahogy számos más alkalom, ez is jelentős mértékben szól a látszatról.

Az ünneplés gyakran csak a látszatról szól. 

Számos párkapcsolat, amely egyébként diszfunkcionálisan működik, boldogtalan benne egyik vagy másik fél, esetleg épp csak azért tart még, mert összeköti a gyermek, a közös ház vagy az azt terhelő jelzálog, Valentin-napon mégis boldognak, irigylésre méltónak tűnhet.

Mert az ünnep jó alkalom arra sok boldogtalan párnak, hogy eloszlassák másokban a kételyeket, és hogy egy kicsit magukat is átverjék. Apropót nyújt a szerelmes ünnep cuki szívecskés lehetősége arra, hogy hazudjanak egyet, és ne kelljen szembenézniük a valósággal, a boldogtalansággal és a kérdéssel, vajon nem kéne-e átbeszélni a jövőt?

Persze nem lehet elítélni ezeket a párokat (sem)

Ha bárki körbenéz a szűkebb-tágabb környezetében, láthatja, hogy némely párkapcsolat harmonikus, boldog, néhányról pedig ez közel sem mondható el. A boldog párkapcsolatok esetén persze eszünkbe juthat, vajon csak színlelik-e, de közeli rokonok, barátok esetén, ahol némi rálátása is lehet másnak a viszonyokra, ez könnyen eloszlik. És persze vannak, akik őszintén megosztják azt is, ha nem minden pihe-puha vörös bársonyból van otthon, aranyhímzéssel. Minden kapcsolat másmilyen, minden pár másért dönt így vagy úgy, az őszinteség vagy épp a színlelés mellett.

Miért színleli az ember a boldog párkapcsolatot ahelyett, hogy kilépne? 

A társadalmunk alapvetően mikroközösségekre, kisebb egységekre, azaz párkapcsolatokra és családokra épül. Úgy vannak programozva az emberek, hogy ez az élet rendje, aki egyedül van, annak nincs védőhálója, nincs kivel összezárnia, így védtelenné válik a világgal szemben. A párkapcsolat, még akkor is, ha rossz, nehéz, fájdalmas, kevésbé szenvedésteljes, mint az egyedüllét.

A társadalom azt diktálja és sokszor az egyén is úgy érzi, a színlelt boldogság még mindig jobb, mint egyedül lenni.

Miközben az egyedülálló kapcsolati státuszt sokan a magány fájdalmával azonosítják, és gyakran szánakozással tekintenek az egyedül élő emberre, a párkapcsolat esetén még egy rossz viszonyt is képesek menteni magukban. Akkor is, ha bántalmazó, akkor is, ha mérgező, akkor is, ha minimum egyik fél boldogtalan benne. Mert kapcsolat ez is, mert megvan a mikroközösség, mert „legalább nem egyedüllét.”

Pontosan ez az ok, amiért gyakran a párok Valentin-napkor is inkább színlelnek egy kis boldogságot, mert ezzel elkerülhető a társadalom sajnálata. Ha pedig maguknak, magukért színlelnek, akkor egy estényi színjátékkal megint elodázható a kérdés néhány hétre: vajon tényleg jó nekünk, hogy együtt vagyunk?

Páros önismereti élményfestésen a látszat helyett a párkapcsolat mélységét, erősségeit és akadályait mérhetitek fel. Ez segíthet abban, hogy ne csak eljátszani kelljen a boldogságot, hanem megélni és képesek legyetek!

Önismereti élményfestés programokért kattints ide:

www.froner.hu

Minden jókat!

Tünde
a Froner önismereti élményfestés módszer megalkotója

Az önismereti élményfestésben nem a művészet a lényeg, hanem amit általa magadról megtudsz.

Pár éve már mind jól ismerjük az élményfestés kifejezést, számos ilyen program érhető el az egész országban. Az önismereti élményfestésnek ehhez van ugyan némi köze, de mégis egészen más folyamat a kettő.

A klasszikus élményfestés során egy meglévő alkotást másolnak le a résztvevők, legtöbbször egy művészethez értő instruktor segítségével. A folyamat során bárki alkotóvá válhat két-három órára, és otthon gyönyörködhet a Klimt, Monet vagy épp Csontváry ihlette művében – ez fantasztikus szórakozás és igazi kikapcsolódás lehet.

Ezzel szemben az önismereti élményfestés egész mást ad!

Egyre több embert ér el önmaga megismerésének a vágya, sokan érzik azt, hogy foglalkozni szeretnének vele, el kell merülniük benne, és ezáltal önmagukban. Számos eszköz áll ehhez rendelkezésre tesztektől a terápiás folyamatokig, életvezetési tanácsadástól a csoportos foglalkozásokig. Azonban a művészettel, alkotással eddig csak célzott terápiákon ért össze, például poszttraumatikus stressz feldolgozása során, gyászcsoportokban vagy pszichiátriai gondozók foglalkozásain.

Az önismereti élményfestés olyan tevékenység, amely bárki számára elérhető, vegyíti a képi alkotást és az önismereti folyamatokat. A résztvevő ekkor „magától”, sőt, leginkább „magából” fest – azt, amit a lelke, intuíciója diktál. Annak pedig, ami végül a vászonra kerül, üzenet értéke van, a megjelenő formák, képek, színek valójában mind olyan értelmezhető szimbólumok, amelyek a résztvevő lelkének lenyomatát jelentik.

Minden üzenet értékkel bír, ami a vászonra kerül.

Hogyan zajlik az önismereti élményfestés?

Otthon bárki nekiállhat vászonra vetni azt, amit éppen a belső késztetése diktál, de ez még nem önismereti élményfestés ebben a formában. Ettől még persze remekül el tudja lazítani, fel tudja tölteni az embert, szóval aki teheti, ragadjon ecsetet!

Az önismereti élményfestés szakképzett életvezetési tanácsadóval történik, aki emellett művészetterapeuta és festőművész, így képes a szimbólumok értelmezésére.

Akár egyénileg, csoportosan vagy párosban is részt lehet venni rajta, a kb. háromórás program három fő részből áll:

• Egy felvezető beszélgetésből, a résztvevőt foglalkoztató fő téma körbejárásával, hangolódással. Gyakori téma például a párkapcsolat vagy annak hiánya, a karrier vagy az életben bekövetkezett változások feldolgozása is.
  
  
• Magából a festésből, amely a hangolódás után kezdődik el: itt minden eszköz rendelkezésre áll, a résztvevőnek semmivel sem kell készülnie.
  
  
• Egy lezáró beszélgetésből, ahol a szimbólumokat az önismereti élményfestés vezetője és a résztvevő közösen értelmezik, beszélgetnek, felismerésekhez jutva el ezáltal.

Az önismereti élményfestéshez nem kell kézügyesség vagy művészeti előképzettség, sőt, semmiféle ilyen irányú érdeklődés vagy affinitás sem. Itt egyetlen dolog „jó, ha van”, az pedig a cél, hogy a résztvevő többet akarjon megtudni saját magáról, a benne zajló folyamatokról, nyitott legyen az onnan érkező üzenetekre, felismerésekre. Egyébként, hasonlóan a hagyományos élményfestéshez, itt is mindenki megtarthatja végül az alkotását.

Az önismereti élményfestéshez nem kell kézügyesség vagy művészi érzék.

FLOW-élmény, az önismereti élményfestés mozgatórugója

Mivel itt nincs kiinduló kép, nincs, amit rekonstruálni kellene, sokakban merül fel, hogy mi történik, ha nem jön semmilyen ötlet, amit vászonra vihetnek. Ez szinte sosem történik meg, ugyanis a ráhangoló beszélgetés segít olyan belső állapotot elérni, amivel szinte magától megkezdődik a festés. A lélek várja, hogy kérdezzék, hogy megmutathassa magát.

Az önismereti élményfestés során meghatározó elem és folyamat a FLOW-élmény, amikor egy tevékenységben olyan, szinte transzállapotot ér el az ember, hogy gondolkodás nélkül, 100%-ig belső indíttatásból végzi azt. Ilyenkor nincs helye félrevezető gondolatoknak, kételyeknek, egyszerűen csak festi, ami „jön” – és ebből születnek a valóban belülről, mélyről érkező, értelmezhető szimbólumok, amelyek hozzásegítenek az önmegismerés folyamatához.

FRONER TÜNDE VAGYOK - FESTŐMŰVÉSZ, MŰVÉSZETTERAPEUTA

Saját élményeim vezettek el odáig, hogy ma már ezeken a területeken tevékenykedem. Kerestem magam és az utam, önismereti folyamataim segítségével pedig megtapasztaltam művészetben rejlő energia, élmény és hatás felismerését.

Az általam kidolgozott önismereti élményfestés módszerrel segítek, hogy közelebb kerülj önmagadhoz. Nézd meg, mit üzen a lelked, hagyd, hogy a személyiséged szimbólumai felfedjék magukat!

Önismereti élményfestés programok: www.froner.hu

Még nem késő megtervezni a 2022-es évedet! Ha már unod a klasszikus évtervező munkafüzeteket és online programokat, akkor a Kreatív Évtervező ingyenes hanganyagom neked szól! Itt nem a szokásos kérdéseket fogod hallani, hanem egy olyan szemléletmódot szeretnék Neked átadni, amivel megérted mitől lesz eredményes, önazonos az évtervezés és ezt hogyan tudod kreatív eszközökkel megvalósítani. 

Az ingyenes hanganyagért kattints ide!

Az introvertált személyek 5 fontos erőssége, amikről eddig nem biztos, hogy hallottál

Introvertáltként megállni a helyed egy extrovertáltak „uralta” világban, mi több, sikereket is elérni… A legtöbb befelé forduló személyiség úgy gondolja, ez szinte lehetetlen. Főleg, amióta a közösségi média meghatározza az életet, és az nyer, aki meg meri mutatni magát.

Én is introvertált vagyok. Introvertált, és ráadásul vállalkozó – ennek minden nehézségével, vélt vagy valós akadályával együtt…

Sőt, gyakran én is „elhiszem”, hogy ez visszatartó erő. Mert meg kéne magam mutatni egy kicsit jobban – ezért írom most ezt a blogot is, – mert kapcsolatokat kéne építenem a sikerért, mert fel kéne vennem végre egy videót, legalábbis azok szerint mindenképp, akik a közösségi média kommunikációmban tanácsokat adnak nekem. (És kár tagadni: igazuk van.)

Azért, hogy ez nem megy egyszerűen, nyilván gyakran okolom a befelé forduló természetem… Miközben időről időre, amikor mégis „kilépek a színre”, felismerem: az egyetlen dolog, ami visszatarthat, én magam vagyok, és azok a hiedelmek, amelyeket az emberek az introvertáltság fogalma mögé felhúznak.

Ahogy nekem is itt az ideje, hogy a visszatartó erőket feloldjam végre, Neked is itt az ideje elkezdeni látni, hogy introvertáltnak lenni nem jelent semmiféle akadályozó tényezőt a sikerek elérésében.

Introvertált személyiségként van 5 olyan tényező, amelyben ott rejlik a Te sikered is

1. Önálló problémamegoldó vagy

Az introvertáltság lehetővé teszi, hogy önállóan, külső szem bevonása nélkül is rálásson az ember bizonyos problémákra és kreatív megoldásokat találjon rájuk. Mi több, a külső vélemények befolyása is elkerülhető, így nagyobb az eshetősége annak, hogy adott helyzetben valóban a SZÁMÁRA leghatékonyabb megoldásra talál rá.

2. Minden helyzet épít

Az introvertáltaknak van egy fantasztikus képessége: az önreflexió. Minden helyzetet képesek elemezni magukban, ezáltal nemcsak tapasztalatot szereznek, hanem valódi fejlődést is elérnek önmagukon belül a velük megtörténő események hatására. Ezzel a későbbiek folyamán lehetőségük van elkerülni az ugyanolyan kellemetlen helyzeteket.

 3. Meggondoltan cselekszel

A csendesen építkező introvertáltak sikere abban rejlik, hogy nem az állandó friss hatásokat és impulzusokat keresik, hanem saját magukból merítenek erőt, inspirációt. Ez jóval erősebb fókuszt tesz számukra lehetővé és megfontoltabb, józanabb cselekvést eredményez életük minden területén.

4. Képes vagy nemet mondani

Nyilván, nem törvényszerű, hogy minden introvertált könnyedén mondjon nemet, de jellemzően jobban tisztában van a határaival. Sőt, mivel fontos számára ezek betartása és betartatása, illetve értékesebb más emberek véleményénél és ítéleteinél, ezért képes a határait megvédeni.

5. Figyelsz és megértesz

A siker kulcsa sok esetben az, hogy a felszínes kapcsolódásnál többre is képes legyen az ember. Vagyis figyeljen, hallgasson, ennek megfelelően reagáljon: vagyis rá tudjon hangolódni a másik emberre, ami az introvertáltaknak kiválóan megy.

A teljes vállalkozásomat erre a figyelemre építettem fel

Művészetterapeuta és életvezetési tanácsadó vagyok, mellette pedig magam is aktívan alkotó művész. Ahhoz, hogy az általam összeállított önismereti élményfestés módszert megfelelően alkalmazni tudjam a hozzám érkezők esetén, nélkülözhetetlen, hogy rájuk tudjak hangolódni.

Ez a képesség abban is segít, hogy könnyen kerüljünk egymással bizalmas kapcsolatba, mélyebb érzéseiket, gondolataikat, nehézségeiket is meg merjék velem osztani. Szerencsém van, hiszen rátaláltam az útra, amely az introvertált erősségeimet igényli, de sokan vannak „odakinn”, akiknél ez még várat magára.

Ismerd meg az önismereti élményfestés folyamatát, amely segít észrevenni az erősségeidet és lehetőséget teremt az akadályaid feloldására! Természetesen attól függetlenül, introvertált, extrovertált vagy épp ambivertált vagy-e, hiszen ez mindenkinek szól, aki nyitottságot, hívást érez rá �

Önismereti élményfestés programok: www.froner.hu