„Nem tudtam kiszállni az agyamból…”

Az elmúlt napokban valami nem stimmelt. Tudod, az a fajta tompa, nehéz érzés, amikor ott vagy – fizikailag jelen vagy –, de valójában mégsem vagy jelen. Mintha csak egy árnyéka lennél önmagadnak. Reggel felkeltem, csináltam a dolgaimat, de belül valahogy üres volt minden. Nem volt életkedvem. Nem tudtam örülni semminek, nem volt bennem izgalom, sem kíváncsiság. Minden színtelen volt.

Az elmém ezerrel zakatolt.
Folyton pörgött, kattogott, újrajátszott, túlgondolt, elbizonytalanított.
Képtelen voltam kiszállni a fejemből. A gondolataim fogságában voltam, és bár kívülről nem látszott, belül… hát, belül úgy éreztem, szétesem.
Szó szerint.

És ami talán a legnehezebb, hogy ebben az állapotban nehezen engedem meg magamnak, hogy gyenge legyek. Hogy elfogadjam: most épp nem megy. Pedig pontosan ezek azok a pillanatok, amikor a legnagyobb szükség lenne arra, hogy megálljak, befelé figyeljek, és visszataláljak önmagamhoz.

Teljesen ismerős ez a sűrű köd, ez a belső zűrzavar, de van valami, amit már tudok: nem kell benne maradnom.

Tudom, mihez nyúljak ilyenkor.
Tudom, hogyan hívjam vissza magam.
Tudom, hogyan találjak vissza ahhoz a részemhez, aki ott van legbelül, csendben, türelmesen… csak rám vár.

Mert ilyenkor az történik, hogy elveszítem önmagammal a kapcsolatot.

És ehhez az ecsetet veszem a kezembe.
A festéket.
A színeket.
És alkotok.

A festés – az én biztonságos helyem

Ahogy megfogtam az ecsetet, még nem volt „ihlet”, nem volt koncepció, csak egy belső feszültség, és hogy tennem kell valamit magamért.
Már a festék kinyomása is valami furcsa megkönnyebbülést hozott. Mintha az első csepp szín már egy apró lélegzetvétel lett volna.

Elkezdtem ecsettel húzni az első vonásokat.
A kezem tudta, merre menjek, akkor is, amikor az elmém még mindig zúgott.
A festés közben fokozatosan elcsendesedett minden.
Egyre mélyebbre mentem.
Mintha egy másik világba csöppentem volna – megszűnt a tér és az idő.

Nem tudom másként mondani, mint hogy: a festés visszahozott az életbe.
Minden egyes ecsetvonás segített levetkőzni valamit – egy gondolatot, egy félelmet, egy önvádat.
És ahogy haladtam előre, elkezdtek megmutatkozni bennem azok a részek, amiket korábban elnyomtam, elhallgattattam, háttérbe szorítottam.
Ott voltak.
És végre meghallottam őket.

A festés segít újra megtalálni önmagam

Évek óta, amikor azt érzem, hogy elvesztem önmagamban, az ecsethez nyúlok.
Mert amint festékes lesz a kezem, valami megnyugszik bennem. A külvilág hangja elhalkul, és egy másik térbe csöppenek – oda, ahol végre igazán kapcsolódni tudok magamhoz.

Ennél a festménynél valami egészen különleges történt.
Konkrétan éreztem a helyet, amit festettem. Mintha benne lettem volna a képben. A színek, a formák, az árnyalatok mintha egy másik dimenzióba vezettek volna. Egy olyan világba, ahol újra emlékezhettem arra, ki is vagyok én valójában.

Ezért hiszek ennyire abban, amit csinálok

Mert tudom, milyen, amikor elveszíted a fonalat.
Amikor úgy érzed, nincs kapaszkodód.
Amikor kívülről minden oké, de belülről már rég elfáradtál.
És tudom, hogy az alkotás visszavezethet önmagadhoz.

Teljesen mindegy, hogy egy workshopon vagy, egy egyéni folyamatban, vagy egy többnapos táborban – a lényeg mindig ugyanaz:
KAPCSOLÓDNI
Magaddal.
A belső világoddal.
A valódi erőddel.

Ez nem csak festés.
Ez egy út önmagad felé.

Mert nem technikát tanítok. Nem mondom meg, mit hova fess, mert nem az a lényeg, mennyire „tudsz” rajzolni, vagy festeni. Én teret nyitok. Egy olyan világra, ami benned van, és talán még nem fedezted fel.
A lényeg az, amit közben átélsz.
Ahogyan kapcsolódsz önmagaddal.

És teljesen mindegy, hogy egyéni folyamatban vagy nálam, workshopon vagy épp a táborban – maga az alkotás az, ami átvisz a mélyponton. Ami tükröt tart, és közben megtanít látni.

Nem mást. Önmagad.

Mert ott van benned minden válasz.
Ott vannak a működési mintáid, az erősségeid, az eszközeid.

Ezért csinálom. Ezért szeretem. És ezért hívlak téged is.

Az alkotás válaszokat ad, gyere, próbáld ki te is

Ha úgy érzed, te is elvesztetted a belső hangod…
Ha csak a munka és a kötelességek visznek előre…
Ha vágysz valami mélyebbre, valami igazira…
Gyere.
Várlak.

És segítek, hogy újra lásd – milyen értékes is vagy valójában.

Ha szeretnéd tudni, mikor vannak időpontok, vagy többet is megtudnál a Transzformációs művészeti workshopról, kattints ide!